Mit jelent az óvodaérettség?

december 13, 2022

Az óvodai érettség kritériumai

  1. szeptember 1-től kötelező három éves kortól az óvodai nevelés. Ezt a Nemzeti Köznevelésről szóló
  2. 2011. évi CXC. törvény 8.§ (2) bekezdése taglalja.

Sokszor vitatémát képez az óvodaválasztás szabadsága. A szülők szeretnék beíratni gyermeküket abba az óvodába, amely a legszimpatikusabb feltételekkel rendelkezik, vagy az óvodapedagógus személye ragadja meg őket. Valóban élhetnek a szülők az óvodaválasztás lehetőségével. Azonban a köznevelésről szóló törvény 72.§ (2) bekezdése egyértelművé teszi az óvodaválasztás kritériumait:

„A szülő, gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének megfelelően, saját vallási, világnézeti meggyőződésére, nemzetségi hovatartozására való tekintettel szabadon választhat óvodát”.

Tehát a szülő joga, hogy egyházi, magán, alapítványi vagy állami óvodába írassa be a gyerekét. Aki települési önkormányzat által kijelölt óvodát választ, annak számolnia kell azzal, hogy az esetleges férőhely hiány miatt a lakóhelye körzetében található bármely óvodába nyerhet felvételt gyermeke, tehát nem mindig tudunk helyet biztosítani a választott intézményben. A törvény kimondja, hogy a település köteles óvodai férőhelyet biztosítani minden három éves gyermek számára, lehetőleg körzeten belül. A gyermek köteles legalább napi négy órát az óvodában tölteni.

 

Az óvodába járás feltételei:

A gyermek nem attól lesz óvodaérett, ha a tízes számkörben műveleteket tud elvégezni, vagy több verset, mondókát fel tud idézni. Az óvodaérettség egyfajta pszichoszomatikus érettségi szintet jelent. Ebbe tartozik az érthető kommunikáció. A tapasztalat az, hogy főleg a kisfiúk körében megjelent a megkésett beszédfejlődés, vagyis három éves korra még nem beszélnek a gyerekek. De akkor is meg tudja magát értetni valamilyen formában. Nyilván a normális kommunikáció – ha nincs szervi, lelki probléma – a közösség fejlesztő hatására, a szakemberek –óvodapedagógus, logopédus – segítségével be fog indulni.

Sarkalatos téma a szobatisztaság. Sajnos egyre több gyermek használja még három éves korban a pelenkát. Ez nyilván kényelmes a szülőnek, gyermeknek. A kereskedelemben kapható pelenkák a korai szobatisztaság elérésében nem segítenek, hiszen a gyermek nem érzi, hogy bepisilt, mert a pelenka átereszt, nem irritálja a bőrét. Fontos, hogy óvodás korra legyen meg legalább a nappali szobatisztasága a gyermeknek, a délutáni alvásra pedig a „balesetek” előfordulása miatt több váltóruhát szükséges hozni. A családi nevelésnek segítenie kell az óvodai szokásrendszer kiépülését, így a szobatisztaságra nevelést, valamint a mosdó, wc használatot is. Több esetben, ha van rá lehetőség, emiatt a bölcsődében maradnak a gyermekek. Az óvodában nincs kialakítva un. „tisztázó” helyiség, ahol a gyermek lemosása, rendberakása intim körülmények között zajlana. Az óvodának már nem feladata a szobatisztaságra nevelés!

Elvárható, hogy egyszerűbb (tépőzáras) cipőt fel tudjon venni, nadrágba bele tudjon bújni. Nemcsak az öltözködés terén kell némi önállóság, hanem az étkezésben is. A kanalat biztonsággal használja! Az óvodában nem etetjük a gyermeket, ezt önállóan kell neki megoldani. Sajnos egyre több azon gyermekek száma, akik nem pohárból isznak, hanem cumis üvegből. Erre nálunk nincs lehetőség. Pohárból isznak a gyerekek, naponta többször kínáljuk őket folyadékkal.

Az egyik legfontosabb kritérium, hogy a gyermek lelkileg érett legyen az óvodai életre. El kell tudni fogadnia, hogy apa, anya elmegy dolgozni, ő addig marad az óvodában, míg érte nem jönnek. Nem egyszerű nyilván ennek az elfogadtatása, de ahol a gyermek szeretetteljes, biztonságos légkörben nevelkedik, ott hamar kialakul a könnyebb elválás folyamata, mint ahol a gyermeket káosz, bizonytalanság veszi körül.

 

Általában sírás kíséri az első napokat, az elválás gondolatát nem egyformán élik meg a gyerekek. Van, aki 1-2 napig pityereg, de olyan is van, aki hetekig. Főleg azoknak a kisgyerekeknek nehezebb, akik nem estek át a bölcsődei beszoktatási folyamaton. Az óvodai dolgozók mindent megtesznek annak érdekében, hogy minél rövidebb ideig tartsanak az elválás fájdalmas pillanatai. Itt a szülőnek kell nagyon erősnek lennie. A búcsúzást nem szabad hosszúra nyújtani. Ha a szülő nehezen engedi el a gyermekét, azt a gyermek érzi, bizonytalanná válik, és nem lesz partner a beszoktatási folyamatban.

 

Kedves Szülők! Jön a nyár, amely nagyon is alkalmas arra, hogy az óvodába járás feltételeit teljesítsék. Szobatisztaságra, önállóságra nevelés, lelkileg felkészíteni gyermeküket arra, hogy hova fognak járni ősztől, mennyi minden lesz a feladatuk. Hangsúlyozzák  nekik, hogy nagyon bíznak bennük, hiszen az élet rendje az, hogy a szülők dolgoznak, a kicsik pedig intézményi nevelésben részesülnek.

 

Lehet, hogy kicsit döcögősen indul majd némelyik kisgyermeknek az óvodai pályafutása, de egy testileg, lelkileg egészséges, okos, iskolára kész gyermek fogja elhagyni pár év múlva az óvodát. Azon vagyunk, és azon dolgozunk, hogy minden óvodába lépő gyermek megkapja a számára szükséges figyelmet, fejlesztést, szeretetet. Nekünk, óvodapedagógusoknak ez a hitvallásunk, kérjük Önöket, bízzanak bennünk, a jóban, a rosszban ott vagyunk Önök mellett, hiszen egy a közös célunk:

 

Egészséges, érett, képzett gyermeket neveljünk az utókor számára.